Hipertext-blog 2009

Egyetért-e azzal, hogy a 21. század első évtizedeiről szóló sajtótörténeti munkák külön fejezetet fognak szentelni a blognak? Miért?

Mindenképpen egyetértek ezzel az állítással, hiszen a blogírás napjainkra megkerülhetetlen jelenséggé vált. (A lenti videóból származó adat, hogy több mint 200 000 000 blog létezik a világon, és a bloggerek 54 %-a legalább naponta frissíti a blogját.) A blogok írása és olvasása mindennapi gyakorlattá vált, megváltoztatva a médiafogyasztási szokásokat.

Közismert, hogy a nyomtatott sajtó, elsősorban a napilapok példányszáma rohamosan csökken, és az internetezők televízió-nézésre fordított óráinak száma is megcsappant az utóbbi években. Az internet (és ebben a blogoknak is nagy szerepük volt) drasztikusan átalakította a médiapiacot, a többi médiumnak reagálnia kellett a webes felületek előrenyomulására, és tartani velük a versenyt.

A blogok új alternatívákat kínálnak egyebek között a hírfogyasztással kapcsolatban is.

Sok megközelítési mód lehetséges, ezek közül nézzünk meg hármat:

Egy hírportálon tájékozódunk valamilyen érdekfeszítő eseményről –> kitesszük a Facebook falra –> itt az ismerőseink reagálhatnak arra, amit postoltunk –> tehát a Facebook wall is voltaképpen úgy működik, mint egy blog, csak itt a kommentelők mindegyikének kiléte világos a számunkra (ez egy one-to-many típusú kommunikációs modellnek feleltethető meg)

Egy hírportálon tájékozódunk valamilyen érdekfeszítő eseményről –> a saját blogunkra tesszük ki a hírt/véleményt írunk róla –> itt jellemzően számunkra ismeretlen emberekkel vitathatjuk meg az információt (ez is one-to-many modell, kivéve, ha többen írjuk a blogot)

Egy hírportálon tájékozódunk valamilyen érdekfeszítő eseményről –> elkezdjük mások véleményét olvasni különböző blogokon. Ha például politikai hírről van szó, megnézhetjük az érintett politikus(ok) vagy politikai elemzők blogját is, valamint természetesen böngészhetünk a személyes blogok állásfoglalásai között is.

A fenti felsorolásból látszik, hogy a korábbi paradigmával szemben (egyirányú médiafogyasztás) ma mennyivel sokrétűbb lett a hírfogyasztás folyamata. A felhasználó sokkal több csatornán kommunikálhat, a médiafogyasztása olyan, mintha az ember olykor – egymást fedő – mozaikdarabkákból próbálna összeilleszteni össze egy véglegesen soha össze nem állítható képet.

Tehát a blogok (és az internetes portálok) segítségével sokkal rétegzettebb, frissebb, és naprakészebb (percrekészebb?) tudásra tehetünk szert, mint 10-15 évvel korábban. A felhasználó visszacsatolási lehetőséggel is rendelkezik, ami nemcsak szöveges, hanem audio-vizuális tartalmat is jelenthet. Ez is egy adalék ahhoz, hogy miért nyilvánvaló: a jövő sajtótörténetéből semmiképpen nem lehet kihagyni a blogokat.

Úgy vélem, hogy – bár a blog sokak számára még mindig új keletű jelenségnek számít – mára a blogszféra rendkívül differenciálttá vált, így érdemes elgondolkodni azon, hogy mit is értünk valójában a blog fogalma alatt. (Vajon a forma határozza meg a tartalmat vagy éppen fordítva? –> vö. Marshall McLuhan-féle „the medium is the message”-elmélet.) A tematikus blogok teljesen más profillal, stílussal, céllal íródnak, mint egy személyes blog. Olyan új kifejezésekkel találjuk szembe magunkat, mint a mikroblog (–> Twitter); korábban említettem, hogy tulajdonképpen a közösségi oldalakon való tevékenység egy része is belefér az általam blogolásnak gondolt tevékenységbe. Ma már ezek a felületek átjárnak egymásba, képlékennyé váltak a határok közöttük. A különböző médiatartalmakra specializálódott blogok – vlog, photoblog, moblog, linklog, tumblelog – is a blog fogalmának újragondolására ösztönöznek.